Középiskolásként ismerkedtem meg a grafika alapjaival (Művészeti Szakközépiskola, Nyíregyháza), majd az ELTE-BTK-n tanultam művészettörténetet.
Az elmélet és gyakorlat között azóta is ingázom. Váltogatom, és néha keverem a műfajokat, ebből adódik, hogy igazán egyikben sem vagyok otthon, de a köztük lévő kapcsolatok, és párhuzamok nagyon izgalmasak.
A grafikának a klasszikusnak mondható irányaival szoktam foglalkozni, a tusrajzokkal, és magasnyomású sokszorosító grafikákkal, főleg linómetszetekkel.
A munkám kapcsán üveggel foglalkozom, melynek legizgalmasabb része, hogy templomok, és műemlékek ólomüvegeinek restaurálásában, rekonstrukciójában veszek részt.
Textillel, hímzéssel is kísérletezem. Márkám, a Mezré égisze alatt vadvirágos hímzések készülnek, aprólékosan, botanikai hűségre törekedve.
A napilapokból, magazinokból kivágott feliratokból összeállított montázsokban több érdeklődési területem is találkozik. Vizsgálni lehet bennük a populáris kultúra irányultságait, a közbeszédet, jól lehet szórakozni a már-már lírai megfogalmazású, vagy épp félreérthetően megfogalmazott címeken, és ami a legizgalmasabb, nyomon lehet követni a vizuális kultúránkat, aminek állapota rengeteg kérdést vet fel, és összefüggésben áll a művészethez való viszonyulásunkban, illetve a kortárs művészet megítélésében.
A giccs és a közhely olyan pornó, ami pont annyira lehet izgalmas, mint amennyire undorító.
A művészettörténeten belül leginkább az 1960-70-es évek hazai művészete, a kortárs művészetelméleti kérdések, és a feminista témák fognak meg, illetve a művészetnek a hétköznapjainkban jelenlévő arcai, és a művészetközvetítés lehetőségei. Múzeumpedagógiával szeretnék a későbbiekben komolyabban foglalkozni. Jelenleg a "klasszikus" művészettörténetet magántanárként tanítom.
A verseim egyelőre főleg az asztalfiókban gyűlnek, de idővel szeretnék nekik is több teret engedni, és többet publikálni. Eddig az Esőben és a Rostban jelentek meg verseim.